Song of Solomon 3
1 Fekhelyemen éjszakánként keresem, akit lelkem szeret: keresem őt, de nem találom őt; hívom őt, de nem felel nekem.
2 Nosza felkelek és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; keresem, akit lelkem szeret. Keresem őt, de nem találom őt; hívom őt, de nem felel nekem.
3 Előtalálnak engem az őrök, akik a várost kerülik: kit lelkem szeret, láttátok?...
4 Alighogy tovább megyek tőlük, már megtalálom, akit lelkem szeret. Megragadom őt és el nem eresztem őt, míg be nem hozom anyám házába, és szülőanyám szobájába.
5 Esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai a mező zergéire vagy szarvasaira: hogy nem ébresztitek s hogy fel nem keltitek szerelmemet, amíg kedve tartja.
6 Ki száll itt fel a sivatagból, mint egy füstoszlop; beillatozva mirhával és tömjénnel, az illatszerész mindenféle porával?
7 Ihol Salamon gyaloghintója, hatvan hős van körülötte; Izráel hősei közül.
8 Mindnyájan fegyver-foghatók, háborúban edzettek; mindegyiknek derekán van kardja, az éjszakai félelmek miatt.
9 Hordszéket csináltatott magának a király, Salamon, a Libánon fáiból.
10 Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból; belseje szerelemmel van kirakva, Jeruzsálem leányai részéről.
11 Jertek ki és gyönyörködjetek, Cion leányai, a királyban, Salamonban; a koronában, mellyel megkoronázta őt anyja menyegzője napján, szíve örömének napján.